Számtalan allergia kezelésére szolgáló készítmény kapható recept nélkül a patikákban, így nem könnyű eldönteni, melyiket válasszuk. Néhány hasznos tanács sokat segíthet.

Mit válasszunk enyhe, illetve középsúlyos szénanátha esetén?

Az enyhe és középsúlyos allergia kezelésének alapgyógyszerei az antihisztaminok. A pollenek által kiváltott reakció gátlásával a szénanátha minden tünetét csillapítják: átjárhatóvá teszik az orrjáratokat, csökkentik a váladékképződést, a viszketést és a tüsszögést is. Ma már szinte mindegyik hatóanyag recept nélkül is megvásárolható a patikákban, de egyes készítmények nagyobb kiszerelései még támogatással is felírhatók.

Az antihisztamin tabletták hatékonysága között nincs lényeges különbség, de érdemes a korszerűbb hatóanyagokat (pl. dezloratadin, fexofenadin, levocetirizin) előnyben részesíteni, mert biztonságosabbak és jobban tolerálhatók. Az allergiás tünetek megjelenése előtt legalább egy héttel el kell kezdeni a szedésüket.

Az antihisztamok nemcsak szájon át szedhető formában, hanem helyi hatású készítmények formájában is elérhetők (pl. azelasztin hatóanyagú orrspray és szemcsepp). Az orrspray gyorsabban (már 15 perc múlva) és hatékonyabban csökkenti az orrdugulást, mint az antihisztamin tabletták, amellett, hogy csillapítja az orrfolyást, a tüsszögést és az orrviszketést is enyhíti 12 órán át.* Mivel a hatóanyag közvetlenül az orrnyálkahártyára jut, így nem terheli az egész szervezetet, és elég akkor alkalmazni, amikor a tünetek jelentkeznek. Például, ha pár napig esik az eső, a tablettákat akkor is érdemes tovább szedni, de az orrspray alkalmazását abba lehet hagyni. Tartós használat esetén sem okoz orrnyálkahártya-károsodást és akár 6 éves kortól alkalmazható. Allergiás szemtünetek esetén antihisztamin szemcseppel egészíthető ki a kezelés (4 éves kortól).

Vigyázzunk a főként megfázásra használt, orrdugulást csökkentő orrspray-kel, mert hozzászokást okozhatnak!

Míg a fent említett antihisztamin tartalmú gyógyszereket az allergia kezelésére fejlesztették ki, és biztonságosan alkalmazhatók akár az egész allergiaszezonban, addig a megfázásra használt ún. „nyálkahártya-lohasztó”, érösszehúzó hatású orrspray- k nem az allergia tartós kezelésére valók! Egyrészt, mert csak az orrdugulást csökkentik, de a szénanátha egyéb tüneteire nem hatnak, másrészt mert 10–14 nap után nehezen kezelhető, súlyos orrnyálkahártya-károsodást, állandósuló orrdugulást és hozzászokást okozhatnak. Emiatt egyre többet és többet kell használni belőlük és egy ördögi kör alakul ki – a beteg már élni (és aludni sem) képes nélkülük, mert a folyamatos orrdugulástól nem kap levegőt.

Honnan tudhatjuk, hogy ilyen típusú hatóanyagról van szó?

Elsősorban onnan, hogy nagyon gyorsan (másodpercek-percek alatt) szünteti meg az orrdugulást.

Forgalomban vannak olyan vény nélküli orrspray-k is, melyek az antihisztamin mellett érösszehúzó hatóanyagot is tartalmaznak, ezért nem alkalmasak az allergia tartós kezelésére. Ha bizonytalanok vagyunk, kérjük a gyógyszerész segítségét!

Mikor használjunk mégis „nyálkahártya-lohasztó”, érösszehúzó hatású orrspray-ket?

Kizárólag az antiallergiás kezelés (antihisztamin vagy szteroidos orrspray) kiegészítéseként, csak ha nagyon erős orrdugulásunk van, és akkor is a lehető legrövidebb ideig!

Mit tegyünk, ha az antihisztamin tabletta vagy orrspray nem elég?

A kezelés következő lépcsőjét a vényköteles orrspray-k jelentik, melyek szteroidot, vagy antihisztamint és szteroidot kombinációban tartalmaznak a súlyosabb allergiás tünetek kezelésére. Ezek a készítmények jelenleg a leghatékonyabb gyógyszerek, de szteroid-tartalmuk miatt vénykötelesek (a háziorvos is felírhatja őket).

A terápia kiegészítéseként természetesen jó hatású lehet az orrmosás/orröblítés, ami eltávolítja a polleneket az orr nyálkahártyájáról, valamint minden szénanáthás beteg esetében javasolt az allergének és irritáló anyagok lehetőség szerinti kerülése.

Irodalom: *Horak F et al. Ther Clin Risk Manag. 2008;4(5):1009-1022. • Az EÜM szakmai irányelve a rhinitis diagnosztikájáról és kezeléséről. EK 2010. március 25. LX. évfolyam; 7. szám: 1584-1604. oldal.

A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!